Részlet

ifj. Gyergyádesz László KECSKEMÉT

A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei című könyvéből

 

Ifjúsági Otthon és Otthon Mozi, az egykori Iparos Otthon

 

Az építtetők a kecskeméti 1884-ben alapított „Ipartestület” és az 1861-ben alakult „Iparegyesület” voltak, akik végre méltó székházat kívántak emelni közösen, miután az 1870-ben vásárolt korábbi, jóval kisebb épület már nem tudta kielégíteni az igényeiket, majd 1903-ban leégett a zsindelyfedése. 1904-ben tervpályázatot írtak ki, amelyet a Komor Marcell – Jakab Dezső budapesti páros nyert meg. A kivitelezésre azonban csak 1906–1907-ben kerülhetett sor. A késésnek két oka is volt. Egyrészt több mint egy évig tartott a tervek engedélyezése a Széchenyi téri szabályozási, beépítési vonal vitája miatt, másrészt a mellékutcai szárny kétemeletesre módosításából fakadó jelentős költségnövekményt nehéz volt előteremteni. Az épület jellegéből logikus és egyben teljesített követelmény is volt, hogy a kivitelezést túlnyomórészt helyi iparosok végezzék.

(Természetesen egyes speciális munkákhoz külső vállalkozókat kellett hívni, így például a külső majolika díszek a ceglédi Faragó Lajost, míg a belső és külső üvegmozaikok Róth Manót és Miksát dicsérik.) A székházat 1907. december 7-én avatta fel Kada Elek, azonban már két hónappal korábban megnyílt a földszinten Földvári Ferenc kávéháza és vendéglője. 1937-ben alakították ki a korábbi első emeleti táncteremből a város második moziját, a 400 férőhelyes Otthon Mozit. (A terem üvegmozaik-berakásos mennyezetének rekonstrukcióját 2004 decemberében fejezték be.) Komor Marcell és Jakab Dezső mintegy két évtizedes és a vidéki középületek terén rendkívül sikeres közös munkásságában bár nem sorolják az abszolút főművek közé (pl. Marosvásárhely, Városháza és Kultúrpalota; Nagyvárad, Fekete Sas-szálló; Szabadka, Városháza), mégis az egyik legszebb, legsikerültebb alkotásuk. Az Iparos Otthon változatos és fantáziadús tömegalakítása, hajlékony formavilága, vakolatarchitektúrája, a gazdag polikróm kerámiadíszítés, a kovácsoltvas erkélyek, és mindenekelőtt a főhomlokzat különleges, a magas nyeregtető előtt hullámzó, és az egész épületet megkoronázó, egyszerre oromzatként és pártázatként is értelmezhető attikafal Lechner egyik legméltóbb, legkövetkezetesebb és legegyénibb követőire vall.

Többek véleménye szerint valószínűleg a Komor-Jakab páros tervezte a szomszédos, szintén szecessziós stílusú Izraelita bérházat is (talán 1910 körül). Különösen nagy veszteségünk viszont, hogy nem valósult meg a görög templom közelében a „Vásárcsarnok és Városi bérház”, amelynek részeként – 1908 novemberében Komor és Jakab által megrajzolt tervek alapján – a többi között egy öntöttvas vázas, üvegkupolával fedett centrális alaprajzú csarnok is felépült volna.

 

Egy már modernebb felfogású, a kortárs nemzetközi építészet irányzataihoz szervesen illeszkedő, szecessziós irányt képviselt az ún. „Fiatalok” elnevezésű csoport (pl. Kós Károly, Kozma Lajos, Tátray Lajos, Györgyi Dénes, Zrumeczky Dezső), amelynek tagjai többségében 1906–1908-ban végeztek a budapesti Műegyetemen. E csoportból Mende Valér és a Jánszky Béla–Szivessy Tibor páros munkássága jelentős alkotásokkal kötődik Kecskeméthez. Még huszonévesen, újító energiájuk teljében kaptak megbízásokat a városban az első világháborút megelőző néhány évben, ami jól jellemzi Kada Elek és az őt követő megbízók merészségét. (Kada maga fogalmazta meg, hogy arra törekedett, hogy Kecskeméten „a magyar építőművészet legújabb irányai jellegzetes kifejezést nyerjenek”.) Méreteiben és városképi jelentőségét tekintve a legjelentősebb épület a mindössze 32 évet élt, Budapesten önálló irodával rendelkező Mende Valér nevéhez fűződik.

---