Részlet

ifj. Gyergyádesz László KECSKEMÉT

A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei című könyvéből

 

A kecskeméti városatyák 1902-ben határoztak az első városi bérház felépítéséről. Így ír a korabeli helyi újságíró a Kecskeméti Lapok hasábjain: „Eddig ahhoz voltunk hozzászokva, hogyha Kecskemét várossa székházat emeltetett, rábízta Lechnerre, a legnagyobb magyar építőművészre …, ha freskókat festetett, festette Székely Bertalannal, ha bérházat építtetett, akkor is egy zseniális művészemberre, az agg mester legnagyobb erejű tanítványára, Márkus Gézára esett a választás.” A Cifrapalota a fiatal Márkus főműve, egyben első olyan komolyabb munkája volt, amelyet kiviteleztek. Az első tervet 1902 júniusában készítette el, azonban ezt pénzügyi okok miatt már augusztusig át kellett alakítania. Az első tervvázlatot mint „Kecskemét város bérpalotáját” közli 1902-ben a Művészet is. Az épületet a Rákóczi úti tengelyszimmetrikus főhomlokzata felől bemutató vázlathoz képest két jelentős módosítás történt: egyrészt le kellett mondani a főhomlokzat két sarkán emelendő tornyokról, másrészt a lábazatot kő helyett vakolással kellett megoldani. A változtatásokkal némileg egyszerűsödött, visszafogottabbá vált az épület külső hatása. Az első tervvázlatnak a két kupolával, az eredetileg bonyolultabb kiképzésű pártázattal, a gazdag stukkó- és kerámiadíszítéssel kiegészítve némi barokkos, rokokós reminiszcenciái voltak, megfelelve a korszak palotákról alkotott képének. Az épület fő formáiban, jellegében Lechner Ödön műveit követi alkotó, továbbfejlesztő módon, azonban Márkus építészetében a magyaros mellett a nemzetközi szecesszió, különösen annak bécsi, plasztikusabb iránya is erőteljesen kitapintható.

A hullámzó vonalú attikának mint a felvidéki pártázatos reneszánsz jellegzetes elemének tudatos felhasználása, az oromzat hangsúlyos kiképzése mellett különösen a Cifrapalota külső díszítése követi a Lechner-iskolát. A homlokzat színes majolikabetétei, a magas tető mázas cserepei, pirogránit plasztikái és „kéményei” mind a pécsi Zsolnay-gyár termékei.

 

A halványlila majolikamezőkön kibontakozó floreális szecessziós ornamentika magyar népművészeti motívumokkal keveredik. A díszítések tervezője maga a dekorációs feladatokban már igen jártas építész lehetett. A Művészet folyóiratban megjelent általa rajzolt fejlécei és záródíszei a floreális szecesszió (rózsa-, indamotívumok) alapos ismeretét mutatják. A népművészeti motívumok esetében viszont jogosan feltételezhetjük a kiskunfélegyházi születésű, de a székelyföldön gyűjtő Huszka József nagyhatású mintakönyveinek, albumainak egyedi felhasználását.

A Cifrapalota külső összhatásában, így igen áttételesen ugyan, de nem elhanyagolhatóan szerepet kaphattak Huszka ifjúkori alföldi ösztönzései, melyek a múlt század második felében virágzó alföldi szűcs- és szűrdíszítés felől érték. A városi bérpalota épületét gazdaságossági okokból többfunkciósra tervezték. A földszinten bérbe adható üzletek sorakoztak, az első emeleten a Kereskedelmi Kaszinó díszterme (Pávás terem) és egyesületi helyiségei, míg a második emeleten bérlakások voltak kialakítva. A több funkció megfelelő elválasztása érdekében két lépcsőház is épült, melyek közül a díszesebbik a Kaszinó dísztermébe vezetett, s mélyen beugrik az udvar terébe. Az épület belső díszítése visszafogottabb, elsősorban a mintegy 150 m2-es alaprajzú Pávás teremre összpontosul. A kék eozinmázas csempék, a meggypiros és kék kerámiadíszek, a festett gipszstukkókból kivitelezett, de eredetileg eozinos kerámiából tervezett pávák, a ma már hiányzó hatalmas tükrök, s különösen az egykor arany hátterű fehér stukkók együttesében, motívumaiban is a külső díszítés köszön vissza.

 

 

---