Városháza

 

Részlet

ifj. Gyergyádesz László KECSKEMÉT

A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei című könyvéből

 

1699–1701-ben emelt és többször bővített régi városházát a 19. század folyamán fokozatosan nőtte ki Kecskemét: a rohamos fejlődésnek indult település hivatali és reprezentációs igényeit egyre kevésbé tudta kielégíteni. Ezért 1890-ben Lestár Péter polgármester pályázatot írt ki egy új városháza megépítésére a 6334 m2 nagyságú trapéz alakú telekre. Abeérkezett 5 pályamű közül a „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligéjű Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott munka került ki győztesen (a két vesztes, de elbírált terv szerzői Steinhardt Antal és Lang Adolf, illetve Kolbenheyer Viktor voltak). A pályázatban eredetileg megkívánt funkciókról a város lemondott a költségcsökkentés érdekében, amelyről így írt a két győztes építész a tervismertetésükben: „Helyeseljük a városnak azt az újabb elhatározását, hogy a végleges tervek készítésekor lemondott a Kossuth tér felőli boltokról és ezeket a szép helyiségeket a levéltár, könyvtár és városi múzeum céljaira szánta”. Az építkezés 1893 májusától kezdve mindössze 27 hónapig tartott és 5534 m2-en 174 helyiséget és 3 udvart alakítottak ki. A hivatalok már 1895 nyarán elfoglalhatták a helyüket az épületben.

Az épület stílusának megértéséhez maguk Lechnerék fogalmazták meg 1892-ben a tudnivalókat: „A választott stílust illetőleg az épület építőművésze ti kiképzésekor tervezők, amennyire csak lehetett, kerülték a konvencionális műidomokat, de különösen őrizkedtek az olasz renaissance, vagy az úgynevezett Mária Terézia-stílus sablonszerű alkalmazásától, nehogy ugyanabban a stílusban épített magasztosan egyszerű és kolosszális méretű nagytemplommal kelljen versenyezniök; de ezt öntudatosan azért is tették, mert egy nagy magyar város első modern középületének művészi kialakításakor nem akarták azokat a műidomokat alkalmazni, amelyek legpraegnansabban mutatják Bécstől való függésünket, hanem inkább a régibb és dicsőbb múlt csapásain haladtak, melyből – épp városházák alakjában – hazánk felső vidékein igen érdekes műemlékek maradtak.

 

A városháza egy régi képeslapon
A városháza kocsialáhajtós középrizalitja
I. Ferenc József portréja

Ebbeli tanulmányukat igyekeztek szerzők az angol profán építkezés egykorú stílusával összeegyeztetve a szóban forgó modern célra (…) értékelni.” Összetett stílusról van szó, melyben felbukkan a francia reneszánsz, az angol kortárs építészet és a felvidéki pártázatos reneszánsz, tehát nehéz lenne csupán a szecessziós jelzővel illetni. Építészetének későbbi fejleményei alapján annál inkább lehetne nemzetinek és modernnek (korszerűnek) nevezni már ekkor is Lechner törekvéseit.

Újdonság Lechner életművén belül is az épületkerámia, a Zsolnay-majolika és -pirogránit használata (pl. szimmetrikus, cserepes virágmotívum kék alapon), amely egyelőre még nem olyan hangsúlyos és kiforrott, mint a későbbi főműveken (pl. Postatakarékpénztár, Budapest). „A díszítőelemeket mind a homlokzaton, mind az épület belsejében a magyar népművészet kincsesházából merítette …. Kiskunság népe a díszítményeknek nevet adott. A hajló karcsú csipkeszegést «hernyónak», a kunkorodó tömörebb formákat «kakastaréjnak», a falak képterei körül csoportokban alkalmazott gyöngyszerű csomókat tojásalakjuk miatt «kígyótojások-nak» nevezte el.” (Kismarty Lechner Jenő) „A fejlődő, új városmagot kialakító «hírös város» látványába a városháza ma is pompásan illik, valósággal uralja a teret. Lechnernek alig van még egy alkotása, amely ekkora városképi jelentőséget kapott volna, amely ilyen exponált helyen állna, s melyre ilyen jó rálátás nyílnék.” (Bakonyi Tibor és Kubinszky Mihály) A fantáziadús „tündérpalota”-hatásért (Fülep Lajos idézte találóan Arany Jánost az épület kapcsán) mindenekelőtt a németalföldi reminiszcenciákat tükröző kocsialáhajtós középrizalit a felelős, melynek ormán Árpád fejedelem szobrát találjuk. Történelmünk más jelentős alakjait is láthatjuk a kétemeletes főhomlokzat oromzati részén (Szent István és I. Ferenc József) és a tetőpárkány alatt a második emeleti ablakok között, ahol Huba, Árpád, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Mátyás király és Hunyadi János nevekkel ellátott portré-medaillonjait helyezték el a tervezők.

A reprezentatív lépcsőház a városháza földszintjén

Az épület beüvegezett kovácsoltvas kapuit, melyek közül a középsőt a millenniumi kiállításon is bemutatták, Árkay Sándor császári és királyi udvari műlakatos budai üzeme készítette. A baldachinos erkélyen újabban elektronikusan vezérelt 37 harangos harangjátékot helyeztek el.

A városháza legnagyobb, első emeletén található közgyűlési termébe a kétkarú, reprezentatív igénnyel kialakított lépcsőfeljárón juthatunk fel. Átadására 1897. december 26-án került sor, végleg befejezve ezzel a Városháza építését. Lestár Péter az építkezés befejezését már nem érhette meg, utódja Kada Elek így avatta fel: „ez a mi üzenetünk a jövőnek”. A Lechner-követők egyik kedvelt motívumává vált kagylós mennyezetkialakítású terem díszes berendezése nagyobbrészt Lechner és Pártos tervei, illetve útmutatásai alapján készültek. A díszítőfestést Götz Adolf, üvegablakait Kratzmann Ede (bár nyújtott be, igaz drágább terveket Forgó és társa, illetve Róth Miksa is), a fali gyertyatartókat Árkay Sándor, míg a famunkáit, bútorokat Rainer Károly készítette. A terem 12 mázsás, 62 égős sárgaréz díszcsillárját Várdai Szilárd, az Iparművészeti Iskola tanára tervezte és Árkay Sándor kivitelezte. Az ülésterem legismertebb „díszei” azonban Székely Bertalan falképei. Kecskemét közgyűlése Eötvös Loránd kultuszminiszter 1894 augusztusában kelt körlevele, leirata alapján dönt úgy, hogy a tanácsterem ornamentális díszítése mellett kiemelt helyet biztosít a történeti ikonográfiának. A helyi millenniumi bizottság 1895-ben pontosan meghatározta a falakon megjelenítendő két nagyobb és négy kisebb történeti jelenet tárgyát. Bár eredetileg a két fő kép megfestésére Benczúr Gyulát és Feszty Árpádot kívánták felkérni, végül mégis az akkor 60 éves Székelyt bízták meg a feladattal. A művész 1895. április 22-én kelt levelében leírt javaslatai alapján alakult ki a ma is látható, a nemzeti múlt egészét reprezentálni kívánó képegyüttes. A Pusztaszeri gyűlés helyett – mely „nem bírván semmi alakilag markáns jelleggel” – a Vérszerződés mellett döntöttek, vele átellenben pedig az eredetileg is kívánt jelenetként Ferenc József 1867. évi koronázása jelenik meg a kiegyezés utáni politikai megbékélés jegyében.

(Fontos összefüggés, hogy Pusztaszert, melyet ekkoriban a vérszerződés helyszínének tekintettek, a kecskeméti törvényhatóság birtoka volt, sőt a város 1894-ben emlékművet is emeltetett ott.) A két eseményt pedig történeti kompozíciók helyett nemzetünk nagy uralkodóinak, államférfijainak, függetlenségi törekvéseink jeleseinek (Könyves Kálmán, Szent László, Szent István; Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás; II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós; Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc) négyszer hármas csoportba rendezett egész alakos portréinak sorozata köti össze. A síkot hangsúlyozó, dekorativitásukban az épület stílusához igazodó falképek temperavázlatait 1896-ban Székely bemutatja az Ezredéves Országos Kiállításon, majd a következő év nyarán pedig al secco technikával kivitelezte.

Székely Bertalan falképei a közgyűlési teremben: Széchenyi István,
Kossuth Lajos és Deák Ferenc képmása, illetve a Vérszerződés

 

 

A harangjáték

 

37 harangja van (harangjáték).

Az 1980-as években Kodály kecskeméti tisztelete nyomán vetődött fel, hogy a Lechner-féle Városháza homlokzati árkádjai alá egy harangjáték kívánkozna. 1983-ban Hanga István neves kecskeméti órás szervezésével és németországi Korfhage und Söhne cég közreműködésével készült el 1983. december 16-ra, Kodály Zoltán születésének 101. évfordulójára. Kis idő elteltével a harangjátékban nem csak a város lakossága gyönyörködött, hanem a város egyik legnépszerűbb turistalátványossága is lett. A harangjáték vezérlése 2008-ra elhasználódott, ezért az önkormányzat az ASM Vezérléstechnika Bt-t bízta meg a szerkezet felújításával.

 

Zenei program:

 

Minden órában:

Kodály Zoltán: Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját

 

12.05

Kodály Zoltán: Háry János – Bécsi harangjáték

Kodály Zoltán: Háry János – Toborzó

Erkel Ferenc: Hunyadi László opera – Palotás

 

18.05

Handel: Vizizene

Beethoven: Örömóda

Mozart: Varázsfuvola

 

20.05

Lement a nap

Csillagok, csillagok

Erdő mellett estvéledtem

 

Jelenleg a harangjáték a Városháza felújítása miatt nem üzemel, addig is az alábbi linken lehet meghallgatni.

 

https://www.youtube.com/watch?v=mIMdtw1nUdg