Piarista templom

 

Részlet

ifj. Gyergyádesz László KECSKEMÉT

A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei című könyvéből

 

A rend letelepítését a város akkori legjelentősebb főura, gróf Koháry István kezdeményezte, aki nemcsak telket (a Gyenes Mihály mérnök által 1834-ben lecsapolt Déllő-tó közelében), hanem pénzbeli adományt is tett a cél érdekében.

Az 1715. január 10-én kelt alapítólevél után nem sokkal érkeztek Kecskemétre az első piaristák, akik hamarosan megkezdték a tanítást a ferencesektől átvett plébániai iskolában. 1720–1725 között először a rendkívül puritán homlokzatú rendház épült fel. A magyarországi viszonylatban is jelentős érett barokk templom építéséhez 1729-ben kezdtek Demka Sándor rektorsága alatt. 1735-re elkészült a szentély az altemplommal és a hajó a falaival, 1737-re a főhomlokzat emeletmagasságig. 1741-ben a tornyok elérik a hajó fedélszékének magasságát, 1742-ben befejezik a templomtér boltozását, míg 1745-re felépítik az orgonakarzatot és a toronyszobákat. Az 1729–1748 között lezajlott első építési periódusban még egyértelműen kéttornyos homlokzatot tervezett a valószínűsíthetően a pesti céhből érkezett építőmester, akit Mojzer Miklós hipotézise stíluskritikai alapon Mayerhoffer Andrással azonosított. Mindenestre épületünket számos motívum rokonítja különösen a kalocsai székesegyházzal, s azon magyarországi épületekkel, melyek az ún. dunai barokk építőiskola körébe sorolhatóak a 18. század első felében. Sajnos a komoly pénzhiány miatt az eredeti elképzeléssel szemben 1764–1765-ben már csak egyetlen középtornyot (az órapárkány felett sisak helyett lapos gúlatetővel) építhetett fel megtört íves vonalú attikával kiegészítve a pesti Peithmüller József. Az első periódushoz sorolható főhomlokzatot ión fejezetű, sima törzsű, egymásra rétegződő pilaszterek tagolják három függőleges sávra. A pilaszterek hullámzását, töréseit felül a golyvázott főpárkány és a szegmentíves timpanon követi. Minden a középső axist hangsúlyozza, mindenekelőtt a szorosan egybekapcsolódó erkélyes kapuzat-erkélyablak-szoborfülke motívumegyüttes.

A piarista templom szorosan egybekapcsolódó erkélyes kapuzat erkélyablak-
szoborfülke motívumegyüttese a főhomlokzaton

 

Perlrott Csaba Vilmos: Kecskeméti részlet
(Kegyesrendiek temploma, 1913)

 

Különösen domináns a plasztikailag gazdag erkélyes kapuzat megjelenítése, amely Conti Lipót Antal pesti szobrász nevéhez köthető (1742–1748?). A homlokzati szobrokkal kapcsolatosan csak egy 1764-es engedélyezési adatunk van, így valószínűleg ez utánra tehető az elkészültük (az erkélyablak fölötti fülkében a rendalapító Kalazanci Szent József, mellette kétoldalt Szent Erzsébet és talán Keresztelő Szent János, fent a toronyfülkében az Immaculata, míg az attikafalon Szent László és Szent István).

A templom alaprajzi elrendezése alapvetően a jezsuita típusnak egy változata, mely nálunk az ellenreformáció idején honosodott meg. Annak is egy korszerűbb fajtája, amelyben a kápolnasor helyett lapos fülkékkel kísért tágas, jól áttekinthető egységes tér szolgálja a közösségi liturgiát, de a térbe szervesebben beépülő, beforduló – már nem a főoltárral párhuzamos – mellékoltárok révén helyet ad a laikus kezdeményezéseknek, kultuszoknak, az egyéni áhítatnak is. A főkapun belépve a rövid előcsarnokon és a két toronykápolnán át jutunk (Mária- és a Szent Kereszt-kápolna) a négyszakaszos egyetlen hajóba, melyet hevederívekkel megerősített fiókos dongaboltozat fed. A hajót kétoldalt kettős kompozitfejezetes pilaszterek tagolják (a motívumot fent a kettős hevederívek folytatják), köztük sekély mélységű fülkék biztosítják a mellékoltárok elhelyezését. Korszakunkban nincs társa ennek a hosszháznál keskenyebb két boltszakasz mélységű, egyenes záródású, altemplommal bővített emelt szentélyű megoldásnak.

A csehsüveg-boltozatos altemplom léte valószínűleg a nagyheti liturgiával, a szerzetesek Szent Sír-kultuszával állhat összefüggésben. A főoltár – a 17. század végi szószékkel együtt – a felvidéki Privigye piarista templomából került Kecskemétre 1747-ben. A kétoldalt sudarasodó csavart oszlopokkal kísért felépítményben elhelyezett oltárkép a neves bécsi jezsuita festő, Christoph Tausch 1710-es évekbeli alkotása, amely ikonográfiai programját tekintve (Mária mennybevitele az őt fogadó Szentháromsággal) szerencsés módon megfelelt a kecskeméti templom titulusának és patrocíniumának is.

A piarista templom főoltára a Christoph Tausch festette oltárképpel

 

Kiemelt helyen, a diadalív homorú bélletében jelenik meg az a két 18. század közepén emelt mellékoltár, amely egyértelműen rendi kultuszt ápol. A Kegyesiskolák Királynéja oltáron például azt a Mária-kegyképet jelenítette meg az ismeretlen festő, amelyet a rendalapító kívánságára helyeztek el annak római sírja feletti oltáron. Kalazanci Szent József oltárán a helyi hagyomány szerint a zsinóros dolmányba öltözött nemes úrfi, akit egy angyal vezet a szent elé, Koháry István gyermekkori ábrázolása. A leckeoldalon három (Szent Anna-, Pásztorok- és Szent Vendel-oltár), míg az evangéliumi (bal) oldalon két mellékoltár (Nepomuki Szent János és a Tizennégy segítő szent oltára) tanúskodik a világi hívek buzgalmáról. Az oltárok többsége a 18. század negyvenes-ötvenes éveiben készült, kivéve az 1780-as években elkezdett Szent Vendelnek szenteltet.

Érdemes külön is kiemelni a Pásztorok oltárát, melyen egy betlehemes játékokra emlékeztető jelenet keretében imádják a kisded Jézust az oltárt alapító magyaros bajuszú és korabeli viseletű pásztorok. 1832-re felépült a kollégium, majd 1933-ra Hültl Dezső tervei alapján a gimnázium (ez utóbbi diákja volt a 19. század folyamán például Katona József, Táncsics Mihály és Klapka György is). A gimnázium előtt 2000-ben avatták fel Markolt György Koháry Istvánt ábrázoló szobrát.