Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet

 

Részlet

ifj. Gyergyádesz László KECSKEMÉT

A főtér és környékének művészeti emlékei és gyűjteményei című könyvéből

 

A ferences szerzeteseket 1644-ben a hódoltsági területeken általános paphiány miatt hívta Kecskemétre a katolikus egyházközség. A szalvatoriánus rendtartományhoz tartozó barátok Gyöngyösről érkeztek, s első kolostorukat valószínűleg még fából építették. A „Barátok templomához” kapcsolódó rendházat 1700–1736 között építették több szakaszban immár tartósabb anyagokból, felhasználva az egykor itt állót őrtorony falait (egykori lőrése ablakként megjelenve jelöli a helyét a Kéttemplom köz felől), amelyet még Cillei Borbála, Luxemburgi Zsigmond felesége építtetett a királyi vámház védelmére a 15. század elején. Ez az épület lehetett Kecskemét legrégibb világi kőépülete. A koldulórendi hagyományoknak megfelelően a funkcionalitást előtérbe helyező puritán barokk épület belsejében nemigen találunk díszítést, kivéve az egykori refektórium 1761-ben faragott rokokó kőkapuját, illetve stukkódíszes mennyezetét.

A kolostor általában 16-18 szerzetessel 1949-ig működött, utána irodaházként használták. Mai funkcióját 1974–75-ben nyerte el, amikor is – megmentve a lebontástól – Kerényi József tervei alapján felújították.

A Kodály Intézet főbejárata

 

Ekkor alakították ki az új bejáratot, és a hozzá kapcsolódó vasbeton hidat, amely meglepően harmonikusan illeszkedik a műemléki környezethez. A felújítás szorosan egybekapcsolódott a Kéttemplom köz rekonstrukciójával, átformálásával, hiszen az 1894-re egységesen eklektikus stílusban felépített üzletutca épületei korábban eltakarták a kolostort. Az épületben 1975 óta Kodály Zoltán zenepedagógiai módszereit továbbfejlesztő és oktató intézet működik, melynek folyosóján a névadó zeneszerző életútját bemutató kiállítás tekinthető meg. Az épület közelében látható a Kerényi József tervezte művészetek kútja Kiss Kovács Gyula bronzplasztikáival.